Welcome!

Szeretettel köszöntelek!

2009. április 16., csütörtök

Betty J. Eadie: Átölel a fény - 13.rész

A RÉSZEG EMBER

A Földre jövetel nagyon hasonlít ahhoz, amikor kollégiumot választunk és döntünk tanulmányaink felől. Mindnyájan a szellemi fejlődés különböző szintjén vagyunk, és azokra az állomásokra jöttünk, amelyek szellemi szükségleteinknek leginkább megfelelnek. Abban a pillanatban, amikor elítélünk másokat hibáik vagy fogyatékosságaik miatt, egy ugyanilyen fogyatékosságot ültetünk el magunkban. Nem rendelkezünk olyan tudással, hogy embereket pontosan megítélhetnénk. Mintegy ennek az alapelvnek az illusztrációjaként az ég felgöngyölődött, és én ismét láttam a Földet. Ez alkalommal a tekintetem egy nagyváros egyik utcasarkára összpontosult. Egy embert láttam ott, tökrészegen feküdt a járdán egy épület közelében. Egyik vezetőm azt kérdezte: „Mit látsz ?
„Hát egy részeg csavargót látok, amint a saját piszkában fekszik" - mondtam, nem egészen értve, hogy miért kell ezt néznem.

Vezetőim izgatottak lettek. Azt mondták: „Nos, megmutatjuk neked, hogy ki is ő valójában."
Megmutatkozott előttem a szelleme, és egy nagyszerű embert láttam, fénnyel telítve. Szeretet áradt lényéből, és tudomásul kellett vennem, hogy még a mennyekben is nagy csodálatnak örvend. Ez a nagyszerű szellem tanítónak jött a Földre, hogy segítsen egy barátjának, aki szellemi összeköttetésben áll vele.

A barátja jól menő ügyvéd volt, akinek a saroktól néhány háznyira volt az irodája. Jóllehet a részeg semmire nem emlékezett a barátjával kötött egyezségből, a feladata az volt, hogy emlékeztesse őt mások ínségére. Megtudtam, hogy az ügyvéd természetétől fogva együttérző ember volt, de amint meglátja majd ezt a részeget, fellobban benne a vágy, hogy többet tegyen azokért, akiknek az ő segítségére van szüksége. Tudtam, hogy meg fogják látni egymást, és az ügyvéd fel fogja ismerni a szellemet a részegben - az embert az emberben, és ez sok jótéteményre indítja majd. Soha nem fognak tudni megbeszélt szerepükről, de feladatukat akkor is teljesítik. A részeg feláldozta Földön töltött idejét egy másik ember javára. Fejlődése folytatódni fog, és a haladáshoz szükséges egyéb dolgokat később meg fogja kapni.

Eszembe jutott, hogy jómagam is találkoztam már olyan emberekkel, akik ismerősnek tűntek nekem. Már az első találkozás során közel éreztem magam hozzájuk, felismerni véltem őket, de nem tudtam, hogy miért. Most már tudom, hogy okkal keresztezték az utamat. Mindig is meghatározott kapcsolatom volt velük.
Kísérőim ismét beszéltek hozzám, kizökkentve engem a gondolataimból, és elmondták, hogy soha ne ítéljek meg másokat, mert a tiszta tudás még hiányzik belőlem. Azok, akik elhaladtak a sarkon a részeg mellett, nem láthatták benne a nemes szellemet, és így külső megjelenése alapján ítélkeztek. Magam is vétkes voltam az efféle ítélkezésben, magamban elítéltem másokat a jómódjuk vagy külső képességeik alapján. Most láttam, hogy igazságtalan voltam, hogy fogalmam sem lehetett róla, milyen az életük, vagy ami még fontosabb, milyen szellem lakik bennük.

Aztán az is eszembe jutott: „Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük." De még ahogy ez az Írásból elém jött, ebben is zavart valami. Miért lesznek velünk mindig a szegények ? Miért ne tudna az Ur ellátni bennünket mindennel ? Miért nem sugalmazta mindjárt az ügyvédnek, hogy ossza meg a vagyonát másokkal ? A vezetőim ismét megszakították a gondolataimat és így szóltak: „Angyalok járnak közöttetek, de nem tudjátok, kik azok".

Meglepődtem. Aztán a vezetőim segítettek megértenem ezt. Mindnyájan szükséget szenvedünk, nem csak a szegények, és mindnyájan tettünk felajánlásokat még a szellemvilágban, hogy segíteni fogjuk egymást. De nem vagyunk készségesek, hogy megtartsuk az ígéretünket, amelyet olyan régen tettünk. Ezért az Úr angyalokat küld, hogy sugalmazzanak nekünk, hogy segítsenek hűnek maradni a kötelességeinkhez. Nem fognak erőltetni, de sugalmazhatnak. Nem tudjuk, hogy kik ezek a lények - megjelenésük olyan, mint bárkié -, de sokkal gyakrabban vannak velünk, mint hinnénk.

Nem éreztem, hogy megfeddtek volna, de rájöttem, hogy teljesen félreértettem - és alábecsültem - az Úr segítségét. Minden lehetséges segítséget megad nekünk anélkül, hogy személyes ügyeinkbe és szabad akaratunkba beleavatkoznék. Rajta kell lennünk, hogy egymást segítsük. Rajta kell lennünk, hogy meglássuk, a szegény éppen annyira megérdemli a megbecsülésünket, mint a gazdag. Hajlamosnak kell lennünk elfogadni mindenkit, még azt is, aki különbözik tőlünk. Mindenki érdemes a szeretetünkre és megértésünkre. Nincs jogunk ahhoz, hogy türelmetlenek, dühösek vagy „torkig" legyünk. Nincs jogunk lenézni vagy szívünkből elítélni másokat. Az egyetlen, amit magunkkal viszünk ebből az életből, az a jó, amit másokért tettünk. Láttam, hogy minden jótettünk és kedves szavunk százszoros áldásként hullik vissza ránk jelen életünk befejezése után. Erőnket a jótékonyságban fogjuk megtalálni.

Kísérőim meg én egy pillanatra elcsendesedtünk. A részeg eltűnt a szemünk elől. Lelkem betelt megértéssel és szeretettel. Ó, bárcsak úgy tudnék segíteni másokon, ahogyan ez a részeg segít a barátján. Ó, bárcsak áldás lehetnék mások számára az életemben. Lelkemben visszhangzott az utolsó állítás: erőnket a jótékonyságban fogjuk megtalálni

Nincsenek megjegyzések:

.


.

Copyright © Sueee/Inasi - 2008-2009
CC. Néhány Jog Fenntartva a közzétett írásokra.
Sueee[Inasi], Szabadi Tibor J. [ Avezi], Karsay István

http://a-csend-hangja.blogspot.com © 2008-2013
Design by: Sueee/Inasi
.
.



.
Az írások szerzői jogvédelem alatt állnak!

Az oldalon elhelyezett írások,
a szerzők szellemi tulajdonát képezik.
Kérjük, hogy a szellemi alkotásokhoz
fűződő jogokat tartsa tiszteletben!


Kezdés: 2008.08.05.

..