Betty J. Eadie: Átölel a fény - 12.rész

A TEST KIVÁLASZTÁSA

Visszatértem a kertbe, és ismét találkoztam korábbi kísérőimmel. Az imént meglátogatott világokban láttam embereket, akik haladtak pályájukon és azon dolgoztak, hogy hasonlóbbá váljanak a mi Atyánkhoz, és ettől kíváncsi lettem a mi saját földi fejlődésünkre. Mi hogyan növekszünk ?
Kísérőimnek tetszett a kérdésem, és egy olyan helyre vittek, ahol számos szellem készült fel a földi életre. Felnőtt szellemek voltak - gyermek szellemmel nem találkoztam egész átélésem során. Láttam, hogy ezek a szellemek mennyire vágyódnak a Földre. Úgy tekintik az ottani életet, mint iskolát, ahol számos dolgot meg lehet tanulni, és ki lehet fejleszteni a hiányzó tulajdonságokat. Elmondták nekem, hogy mindnyájan vágytunk a Földre menni, hogy tulajdonképpen mi magunk választottuk ki számos gyengeségünket és nehéz élethelyzetünket, hogy fejlődni tudjunk. Azt is megértettem, néha olyan gyengeségeket kapunk, amelyek hasznunkra lesznek. Az Úr ellát bennünket ajándékokkal és tálentumokkal is, akarata szerint. Sohase szabad összehasonlítani a magunk adottságait és gyengeségeit másokéival. Mindnyájan azzal bírunk, amire szükségünk van, egyedi esetek vagyunk. Nem fontos, hogy a szellemi gyengeségekben és ajándékokban egyenlőség legyen.
Az előttem és alattam elterülő tér egyszeriben felgöngyölődött, és mintha egy ablakot nyitottak volna ki, megláttam a Földet. Egyszerre láttam a fizikai világot és a szellemi világot. Láttam, hogy mennyei Atyánk néhány tiszta szellemi gyermeke nem szándékozott lemenni a Földre. Arra választattak ki, hogy szellemként Isten mellett maradjanak, és a földi emberek őrangyalai legyenek. Megtudtam, hogy vannak más típusú angyalok is, köztük az úgynevezett „harcos angyalok". Megmutatták nekem, hogy az ő feladatuk háborút vívni értünk a sátán és angyalai ellen. Jóllehet mindnyájunknak van védelmezője vagy őrzője, olyan szellemek, akik segítségünkre vannak, olykor azonban a harcos angyalokra van szükségünk, hogy megvédjenek bennünket. Azt is megértettem, hogy a segítségük imával nyerhető el. Úgy láttam, hatalmas férfiak, izmos testalkatúak, és csodálatos a megjelenésük. Ők hatalmas szellemek. Pusztán rájuk tekintve megértettem, hogy a küzdelem ellenük teljesen hiábavaló. Valójában harci öltözetben vannak, sisakkal és vértezettel, és azt is láttam, hogy sokkal mozgékonyabbak, mint más angyalok. De ami mindennél jobban megkülönböztette őket, az talán a biztonság aurája volt, abszolút biztosak voltak képességeikben. Semmi gonosz meg nem tudta rettenteni őket, és ezt ők is tudták. Amikor hirtelen elvonultak valamilyen küldetésük végett (amelyet előttem nem fedtek fel), megrendített eltökélt tekintetük; tisztában voltak feladatuk fontosságával és tudták, és én is tudtam, hogy nem térnek vissza addig, amíg nem teljesítették azt.
A sátán birtokolni kíván bennünket és néha, amikor valamelyikünk ellen felvonultatja erőit, különleges védelemre van szükségünk. Igaz, mindnyájan állandó védelem alatt állunk már azzal is, hogy a sátán nem tud olvasni a gondolatainkban. Azonban olvasni tud a hozzáállásunkból, ami majdnem ugyanaz, mintha a gondolatainkban olvasna. Az auránk, a megjelenésünk kivetíti lelkünk érzéseit és érzelmeit. Isten látja ezeket, az angyalok is látják, és a sátán is látja. Sőt még rendkívül érzékeny emberek is képesek erre. Megvédhetjük magunkat azzal, ha ellenőrizzük a gondolatainkat, és engedjük Krisztus világosságát behatolni életünkbe. Amikor ezt tesszük, Krisztus világossága fog átfényleni rajtunk, és ez ténylegesen meg is jelenik egész valónkban.
Amikor ezt megértettem, ismét azokat a szellemeket láttam, akik még nem mentek le a Földre, de láttam egynémelyiküket halandó emberek felett lebegni. Láttam egy férfi szellemet, aki megpróbált összehozni egy férfit és egy nőt a Földön, jövendőbeli szüleinek. Cupido-szerepet játszott és bizony igen nehéz időket élt meg. A férfi meg a nő szemlátomást ellentétes irányba kívánt menni, akaratlanul akadályozva ezzel az együttműködést. Ez a férfi szellem szólt hozzájuk, magyarázott nekik, megpróbálta rábeszélni őket, hogy jöjjenek össze. Más szellemek is beavatkoztak, amikor látták a nehézségeit, felkarolták az ügyét, közülük számosan megpróbálták „terelgetni" a két fiatalt.
Elmondták nekem, hogy már a szellemvilágban összekötnek bennünket bizonyos szellemi fivérekkel és nővérekkel - ezeket aztán különösen közel érezzük magunkhoz. Kísérőim megmagyarázták, hogy összebeszélünk ezekkel a szellemekkel, hogy családként vagy barátokként jövünk a Földre. Ez a szellemi kötelék annak a szeretetnek az eredménye, amelyet egy örökkévalóságon belüli együttlét fejleszt ki bennünk egymás iránt. Arról is mi döntünk, hogy más szellemekkel azért jövünk együtt a Földre, hogy egy bizonyos tevékenységet együtt végezzünk majd. Vannak, akik egy közös ügyért akarnak egyesülni, hogy bizonyos dolgokat megváltoztassanak a Földön. A legjobbra akkor leszünk képesek, ha előre meghatározott körülmények közé kerülünk, amelyeket választott szüleink vagy mások biztosítanak. Egyesek közülünk egyszerűen csak meg akarnak erősíteni egy már kialakult tendenciát, és ki akarják kövezni az utat azok számára, akik majd utánuk jönnek. Felismerjük azt a befolyást, amelyet egymásra fogunk gyakorolni ebben az életben, és azokat a fizikai és viselkedésbeli tulajdonságokat, amelyeket a családunktól kapunk majd. Tisztában vagyunk halandó testünk genetikai kódjával és azzal, hogy milyen lesz egyéni fizikai megjelenésünk. Ezeket mi akarjuk, és nekünk van rájuk szükségünk.
Világos lett, hogy az emlékeinket új testünk sejtjei hordozzák. Ez a gondolat teljesen új volt a számomra. Megértettem, hogy életünk minden gondolata és tapasztalata fel van jegyezve a tudatalattinkban. Fel van jegyezve a sejtjeinkben is, nemcsak a genetikai kód van minden sejtünkbe beírva, hanem valamennyi tapasztalatunk is, amelyet valaha szereztünk. Továbbá megértettem, hogy ezeket az emlékeket a genetikai kódon keresztül továbbadjuk gyermekeinknek. Ezeknek az emlékeknek a számlájára írható számos továbbadott családi vonás, peldául a drogfogyasztásra való hajlam, félelmek, erősségek és így tovább. Azt is megtudtam, hogy nincsenek megismételt életeink a Földön; amikor egy elmúlt életre „emlékezni" látszunk, akkor tulajdonképpen a sejtjeinkben lévő emlékeket idézzük fel.
Láttam, hogy értjük az összetett fizikai felépítésünk által ránk rótt feladatokat, és magától értetődően elfogadtuk ezeket a körülményeket.
Ugyancsak megkaptuk a szellemi tulajdonságokat, amelyekre szükségünk lesz a pályánkhoz, közülük számosat kifejezetten a saját szükségleteinkre terveztek meg. Szüleinknek megvoltak a maguk szellemi tulajdonságai, amelyek közül némelyiket átadták nekünk, mi pedig megfigyeltük, hogy ők hogyan alkalmazták ezeket a képességeiket. Érésünk folyamán más tulajdonságokat is szereztünk. Most már rendelkezünk saját eszköztárunkkal, és tovább tanuljuk, hogy miként használhatjuk ezeket a képességeket, de dönthetünk úgy is, hogy egyáltalában nem alkalmazzuk őket. Függetlenül az életkorunktól, továbbra is szerezhetünk új szellemi tulajdonságokat, amelyek segítenek a régebbi és újabb helyzetekben. Mindig van választási lehetőség. Láttam, hogy mindig rendelkezünk a megfelelő tulajdonsággal ahhoz, hogy segítsünk önmagunkon, noha esetleg nem ismertük még fel, vagy nem tanultuk meg, hogyan kell azt alkalmaznunk. Szükség van rá, hogy önmagunkba tekintsünk. Bízni kell a saját képességeinkben; a megfelelő szellemi eszköz mindig a rendelkezésünkre áll.
Miután egy darabig figyeltem a szellemeket, hogyan próbálják összehozni ezt a két fiatal embert, figyelmem más szellemekre terelődött, akik előkészületeket tettek, hogy a Földre induljanak. Az egyik különösen ragyogó és dinamikus szellem éppen most lépett be édesanyja méhébe. Úgy döntött, hogy szellemileg visszamaradottként születik a világra. Nagyon izgatott volt ettől a feladattól, és tisztában volt a növekedéssel, amelyet ő és szülei el fognak érni. Összekötötték egymással magukat ők hárman, és ezt az elrendezést már régen tervezték. Ez a szellem úgy döntött, hogy halandó életét testének fogantatásakor kezdi meg, és én figyeltem, hogy megy be a méhbe, és lép be az újonnan formált életbe. Feszülten várta, hogy megérezze halandó szüleinek nagy szeretetét.
Megtudtam, a szellem eldöntheti, hogy anyjának testébe az áldott állapot melyik szakaszában lép be. Mihelyt ott van, nyomban tapasztalni kezdi a halandóságot. Az abortusz, mint ahogyan elmondták, a természettel ellenkező dolog. A testben helyét elfoglaló szellem visszautasítást és szomorúságot érez. Tudja, hogy az a test az övé lenne, akár házasságon kívül fogant, akár nyomorék, akár pedig ha csak annyira van ereje, hogy néhány órát éljen. De a szellem szánalmat is érez anyja iránt, tudván, hogy döntését csupán hiányos ismeretei szerint hozta meg.
Láttam sok szellemet, aki csupán rövid időre indult a Földre, hogy mindössze órákat vagy napokat éljen megszületése után. Ezek a szellemek ugyanolyan izgatottak voltak, mint a többiek, mert tudták, hogy egy feladatot kell teljesíteniük. Megértettem, hogy az ő haláluk is el lett határozva már a születésük előtt - ahogyan mindnyájunké. Ezeknek a szellemeknek nem volt szüksége arra a fejlődésre, amely egy hosszabb halandó élet eredménye lenne, haláluk olyan problémákat fed majd fel, amelyek szüleik növekedését segítik elő. A szomorúság, ami ezt követi, nagyon intenzív, de rövid. Amikor ismét találkozunk, minden fájdalom elmosódik, és nem érzünk más, csak az örömet a fejlődésünk és együttlétünk felett.
Meglepett, hogy milyen sok terv és elhatározás születik mások érdekében. Mindnyájan hajlamosak vagyunk, hogy áldozatokat hozzunk másokért. Minden a szellem növekedéséért történik -minden tapasztalatot, minden adottságot és gyengeséget ennek a növekedésnek az érdekében terveznek meg. E világ dolgai keveset számítanak ott-majdnem semmit. Mindent szellemi szemmel nézünk.
Mindnyájunk számára meg van állapítva az az idő, mely alatt befejezhetjük földi tanulmányainkat. Egyes szellemek csak azért jönnek, hogy megszülessenek, átéléseket biztosítsanak mások számára, aztán gyorsan eltűnnek ebből a világból. Mások magas kort érnek meg, hogy célkitűzéseiket megvalósítsák, és úgy tesznek jót másokkal, hogy lehetőséget adnak nekik a szolgálatra. Vannak, akik vezetőnek születnek, mások követőnek, katonának, gazdagnak vagy szegénynek. Jövetelük célja az lesz, hogy olyan helyzeteket és viszonyokat teremtsenek, amelyek révén megtanulunk szeretni. Mindenki, akit az utunkba vezérelnek, végső céljaink elérésében segít bennünket. Megpróbáló körülmények között leszünk vizsgáztatva, hogy látni lehessen, hogyan élünk a legfontosabb parancsolat szerint - szeressétek egymást. Mindnyájan össze vagyunk kapcsolva egymással a Földön, az egyetlen és legfőbb feladatban egyesítve, hogy megtanuljuk szeretni egymást.
Mielőtt eltűnt volna előlem ez a kép, amelyben a földi életre készülődtek, egy másik női szellem vonta magára a figyelmemet. Az egyik legbájosabb, legkellemesebb lény volt, akit valaha láttam. Lángolt az energiától, másokra is átragadó vidámságot árasztott maga körül. Csodálkozva néztem, és közben az az érzés támadt bennem, hogy szoros kötelék köt össze bennünket, az a szeretet, amelyet - tudtam - ő érez irántam. Ennek a pillanatnak az emlékét nem hozhattam egészen magammal, de azért tudom, hogy soha nem fogom elfelejteni; nem kétséges, akárhová ment is ez a szellem, valakinek a saját angyala lesz.
E halandóságot megelőző lét szemlélése közben mély benyomást gyakorolt rám a szellemek szépsége és dicsősége. Tudtam, hogy azelőtt már jártam itt, mindnyájan jártunk itt már, és mindnyájunkat betöltött a fény és a szépség. Aztán támadt egy gondolatom, mely mindnyájunkra vonatkozik: „Hát még ha látnád magadat, mielőtt megszülettél, elbámulnál az intelligenciádon, és dicső voltodon. A születés: álom és felejtés."