A karma szanszkrit szó, jelentése: cselekvés. Létezni és cselekedni egyet jelent: az egész világmindenség egy folyamatos cselekvés, amely az „Igazsságosság Törvényének” megmásíthatatlanságával irányított.
A hindu vallási filozófia tanítása szerint a világmindenség értelmes tevékenységet végez, amely az „Egyetemes Ősforrásból” (Páradraham) származik.
A világban minden mindennel összefügg, ami kölcsönhatásban van egymással és ami a közös cél felé igyekszik. A kozmikus cselekvés különböző erejű és sebességű mozgásokban nyilvánul meg. A mozgás közvetítője a világanyag (Mulaprakriti), amely tudatunk eszköze.
A világmindenségben minden esemény egy megelőző ok eredménye, ugyanakkor a soron következő esemény oka is. Így az okok és következmények folyamatos láncolatát kapjuk, amelynek megvalósulva a világmindenség életét jelentik. Ezért fontos a karma tanítását megérteni, ami emberre alkalmazva a világmindenség életét jelenti.
Mindaz amivé jelenleg az ember vált, és amivé a jövőben válni fog, a múltban véghez vitt cselekedeteinek a következménye. Ily módon az ember egyszeri élete nem valami elszakított és bejegyzett, hanem múltjának „gyümölcse” és egyben jövő életének csírája a testetöltések azon láncolatának egymásutánjában, amely minden emberi lélek folyamatos létezése áll.
Az ősi tanok rámutatnak arra, hogy minden ember szakadatlanul alakítja, teremti sorsát az élet három szférájában – szellemi, lelki, fizikai. Az ember képessége és ereje nem más, mint korábbi cselekedeteinek eredménye, egyben oka a saját sorsának. Azonban nem csak saját magára, hanem a környezetére is hat.
Abban a helyzetben amiben pillanatról pillanatra találjuk magunkat, az igazság szigorú törvénye határozza meg, de sosem a véletlen. A véletlen fogalom a tudatlanság jelképe. Szenvedéseimért egyedül én vagyok a felelős, így nyugodtan kell viselnem azt. Így gondolkodik az az ember aki megismerte és megértette a karma törvényeit.
Tehát a karma az ok és az okozat törvényét jelenti. Amit az elmúlt életekben elmulasztottunk, vagy rosszul használtunk, azt ebben az életben meg kell tanulnunk kiegyensúlyozni.
A feladat nem nevezhető karmikusnak, ha azt még nem végeztük el. Gondolkoztunk-e már azon, hogy miért történnek meg velünk mindig ugyanazok a dolgok? A válasz nagyon egyszerűen mi karmikus feladatban állunk. Ha tudatában vagyunk annak, hogy mi a mi karmikus feladatunk, fel fogjuk ismerni azokat a helyzeteket, amelyekből tanulnunk kell, illetve amelyeket meg kell tanulnunk kezelni és legyőzni, azért, hogy ne kövessük el ismét ugyanazokat a hibákat.
Sokszor még azután is ismétlődnek ezek a helyzetek, mikor már megtanultuk kezelni őket, azonban ha már felismertük őket, továbbá már nem jelentenek problémát.
Az egyetemes törvény az, hogy minden léleknek meg kell tanulnia az élet leckéit és amíg bizonyos helyzetek előfordulnak velünk, addig mindig lehetőséget kapunk a tanulásra.
Sokkal könnyebb kijavítani a hibát, ha tudjuk, mi az. Ha belenézünk a számmisztikai elemzésébe, lehet, hogy valahol felfedezünk a karmikus feladat-számunkat. Ebben az esetben még több tanulnivalónk van, és a tanuláshoz segítséget is kapunk.
Aki először hall a karmáról és kezdi megérteni az tudja, hogy minden egyes tevékenysége ugyanolyan változatlan törvényhez tartozik, mint amihez a természetben a nappalok és éjszakák változása. Ennek felismerése először összezaverhatja az embert mivel kőbevésett törvényeket képzel el. Megismeri, hogy a törvények ugyan változatlanok, de a láthatatlan világ erői téren és időn kivüliek. Az ember sajár erői tudatos irányításával sikeresen dolgozhat karmája javításán, még ilyen rövid testetöltés során is. A továbbiakban felismeri, hogy ezt a munkát az általa megtetemtett tulajdonságok és képességek határain belül végzi, amelyek határait ő állítja fel, következésképpen minden megélés forrása saját maga, az ő halhatatlan lelke és lehetősége van erőit, jellemét a kívánt cél irányába fordítani.
Folyt.köv
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése