Kéztörés

Évekkel ezelőtt történt, hogy kisebbik gyermekem focizás közben eltörte a karját, pontosabban a karja alatti vékony csontot. (gally) Természetesen azonnal elvittem kórházba, ahol begipszelték, és közölték, hogy egy hét múlva vigyem vissza és rátesznek 6 hétre egy komolyabb gipszet. El lehet képzelni gyermekem örömét, mert ez a nyár kellős közepén történt. Másnap beszéltem „gyógyító” barátommal, aki mondta, hogy vigyem el hozzá a gyereket. Elmentem hozzá (vidéken lakik) és beszélgettünk egy 10 percet, közben Ö simogatta a gyerek karját, majd elküldött, hogy: „vetesd le a gipszet, semmi baj nincs a gyerekkel”. Én pár nap múlva bementem a kórházba a gipsz cserére és kértem az orvost, hogy röntgenezzék meg a gyermek karját a nagygipsz felrakása előtt. Az orvos mosolygott, mint aki egy „hülyét” lát és közölte, hogy a csont gyógyulási ideje 6 hét, ezen nem lehet segíteni. Próbáltam magyarázni, hogy a gyermekemnek „öröklés” miatt gyorsabban gyógyul a törése, mert nem akartam részletezni a másik gyógyítási folyamatot, mert ebben az időben még kinevettek volna. (lehet, hogy most is!)
Az orvos csóválta a fejét, majd megadta magát és elküldött röntgenre. A másik fejcsóválás a röntgen eredményének láttán következett be, mert nemcsak a törést, de a nyomát sem lehetett látni. Nem tudott rá magyarázatot, de gyermekem nem kapta vissza a gipszet, hanem mehetett játszani vissza a játszótérre a barátaihoz.

Hát ennyit a láthatatlan gyógyításokról!