Budapest, 2009. december 27-én
Mihály Arkangyal vagyok, köszöntelek benneteket, drága társaim, magyar fénymunkások!
A következő év lehetőségeiről és a változások irányairól szeretnék beszélni veletek, mert a magyar emberek lesznek azok a következő évben, akik kilépnek a fényre, egy húzóerőt létrehozva ezáltal a többiek felé.
A 2010-es év a változásról fog szólni, egész évben. A változás iránya pedig a régi eltörlése az új megteremtése érdekében. Ez innen, a ti hazátokból fog kiindulni és már sokan erre készültök és hamarosan sorba álltok és elindultok, ha a harsonaszót meghalljátok. Az első szakasz a változás megindítása, ami számotokra többet jelent majd a régi lebontásánál. Elkezditek megmutatni a másik utat a régi lebontásával párhuzamosan.
Ez azt jelenti, hogy összeszeditek tudásotokat, ami ott van a szívetekben, kiálltok a világ elé és a pénz elkorcsosult használata helyett vázoltok egy új megoldási lehetőséget, másfajta alapokra felépítve. A következő év első fele tehát a szakadásról szól, leszakadtok a régiről, hogy újat alkothassatok. Ezzel egy időben azonban fel fog gyorsulni a változás azokban az országokban is, ahol a pénz motiválta erők elveszítették erejüket és félve ugyan, de görcsös kapaszkodásukon úrrá lesznek és mennek utánatok.
Az év második fele a nyílt ütközetek útját mutatja majd be nektek, szembe fogtok menni önmarcangoló mintázataitokkal az Új Út megélése érdekében. A bennetek rejlő erő, ami az Új Úton megnyilvánul, megkövetel tőletek minden ütközetet, amit azért vívtok meg, hogy szembemenjetek önmarcangoló mintáitokkal. Ha ezt meglépitek, akkor enyhül a zűrzavar és tovább tudtok lépni az Új Világba, ami már valóságos színtéren fog zajlani és nem energetikai háttérmunka részeként fogjátok pusztán érzékelni magatok körül.
Akik önmaguk sárba tiprása helyett képesek az Új Útra koncentrálni, azoknak 2010 a határok nélküli csoda évét hozza el. Azoknak a lelkeknek, akik valóban bíznak az Új Útban, ez az év elhozza a megváltást a szó legszorosabb értelmében. Szeretteim, ha hiányzik belőletek a bizalom, ha olyanba kapaszkodtok, ami ósdi és kidobás előtt áll, akkor panaszkodhattok naphosszat a veszteségeiteken!
Nézzétek meg, szeretteim, hányan hányféleképpen élik meg a legjelentősebb változásokat! Van akinek arany hajnal nyílik meg, amikor elveszíti munkáját, párját vagy önmagát (önmagáról alkotott eddigi képét) és van, aki szakadatlan csak fetreng, fetreng a sárban, beletiporva önmagát, hátat fordítva a lehetőségeinek, amiket a régi elvesztése hozhat! Nézzétek meg, bátran, hányan tartják magukat egyenesen az útjukon annak ellenére, hogy úgyszólván „mindenüket elvesztették, talán még a józan eszüket is”! Ennek ellenére kiegyensúlyozottak? Ó, igen, mert ők már érzik az Új Utat. Vannak, akik pedig mély szendergésükben pontosan az ellenkezőjét teszik, önmarcangolásba süllyednek és a változásokat egyfajta halálos sebesülésnek élik meg. Nincs ítélkezés a részünkről, szeretteim, de nézzetek mélyebbre, ha valamit elveszítetek éppen most!
Drága testvérem, ha elveszíted a munkádat vagy az önmagadról alkotott nézeteidet, éppen most, éppen a „világválság” legszívósabb fázisában, nem gondolod, hogy az nem véletlenül történik így? Nem látod ennek a mélyebb okát, amibe beleegyeztél, sőt, te kérted, hogy megnyilvánuljon? Ne hidd, hogy nem tudjuk, miről van szó, ne hidd, hogy könnyen beszélünk! A közvetítőm is átélte mindezt, mindent, de mindent elveszített és ő mégis megmaradt. Volt nagy sikítozás, rémüldözés és aztán… elindult az útján. Ez már csak ilyen, drágáim.
Van, ami nem megy máshogy. Ha kapaszkodtok a régibe, ami hazug, ami már nem szolgál benneteket, azt el kell veszítenetek, azonban ez sosem valós veszteség, de ezt utólag értitek csak meg és ezért a nagy rikoltozás, pánik és harag.
Ne hidd, hogy nem tudjuk, min mész keresztül! Nem vagy egyedül és a legnagyobb szükség most arra van, hogy tudjál bízni abban, hogy nem véletlenül történik mindez veled. Ha lehet, figyelj már azokra, akik nem félnek. Figyelj már azokra, akik nem tiporják önnön fényüket a sárba minduntalan csak azért, mert ők így élik meg a veszteséget és semmi remény nem látszik az Új Életre. Valóban ez lenne az ok, amiért ideszülettél, fénymunkás barátom? Hogy kimerülj, ledöntsenek a földre, mert magyar vagy és összehullj, alátiporva önmagad fényét a sárba, hogy azt mondhasd: „vége”? Valóban ezért éltél idáig és ezért küszködtél annyit a felemelkedés rögös útját taposva? Ó, nem, kedvesem, nagyon nem. Most már tudod, hogy nem volt véletlen semmi, habár még nem hiszed el teljesen, mert nem láttad bizonyítottan azokat, amikről beszélek.
Most elengedjük a görcsös kapaszkodás mindenbe, ami kívül van rajtad, és legbelül, lényed legmélyéről előhozzuk a bizalmat, mert nagy szükséged lesz erre a következő időkben. Menj vissza azokra az időkre, amikor még bíztál önmagadban, gyermekkorodban, segítek most neked, ne aggódj. Nagyszerű. Most érzed át a bizalmat, a feltétel nélküli bizalmat az élet és a mindenkori őrző, gondviselő, baráti kéz iránt, aki megsimogatja a buksidat minden nap és megtart téged. Ez az a drága kéz, aki elindított téged ezen az úton. Bátran érezd meg baráti simogatását, érezd a fejeden most is, ahogyan lágyan megérint.
Ez a kéz az összekötő kapocs lelkeddel és most szépen fogd meg ezt a baráti kezet gondolatban és szorítsd meg. Most képzeld el, amint elindulsz bátran ezen az Új Úton, bármit is hozzon Neked, mert végig tudod, társad, gondozód, óvó, védő angyalod, mindig veled van és fogja a kezed, mint gyermekkorodban is, bármi történjék. Akkor is elindultál egy teljesen új világba, amikor megszülettél. Pontosan nem tudhattad, mi vár rád idelent, de mégis nekivágtál ennek a bizonytalan kalandnak, igaz? Hiszen bíztál abban, hogy ez a szerető kéz nem hagy el téged soha és óvón ölel majd és biztonságban megtart a váratlan helyzetekben is, így van? Csak azért, mert felnőttél és szerepekbe kényszerültél még nem vesztetted el az ő odaadó támogatását, csak elhitették veled, hogy ez így van. Hányszor szerettél volna újra gyermekbőrbe bújva csak úgy létezni egy gondoskodó kéz bizalmára hagyatkozva, igaz? Most megteheted, bátran, drága, bízzál ebben a kézben, ebben a gondoskodó karban, aki megtart téged és sosem lök el magától csak azért, mert felnőttél!
Micsoda buta hazugság az, hogy egy felnőttnek nem lehet szüksége biztatásra, oltalmazásra, mert már nem méltó hozzá! Micsoda butaság, hogy egy gyermek szabadon bízhat, de egy felnőtt már nem teheti ezt meg és a korlátokba kell kapaszkodnia, sőt, támogatást kell nyújtania, amikor még magának sem tud igazán bátorítást adni! Merjetek hát szabadok lenni és merjetek belekapaszkodni a társatok kezébe, aki most felétek nyújtja ölelő karját!
Nektek születési jogotok, hogy otthon érezzétek magatokat és támogatásban részesüljetek és ez nem a gyengeség jele, hanem ellenkezőleg: ti belülről merítitek az oltalmat és a támogatást és nem kívülről. Sokan arra biztatnak, hogy belül ne kérjetek támogatást, mert így kívül szorultok rá a korlátok biztonságára, igaz, hiszel belül ellöktétek ez a barátot magatoktól, elvégre nem felnőtthöz méltó bevallani, hogy végül is, igen, szükségem van bátorításra, igen, szükségem van oltalmazásra? És amikor kívül összedőlnek a benneteket összetartó gátak és korlátok, amikor elveszítitek az állásotokat vagy önmagatokat, akkor pánikba estek, pedig épphogy fordítva vannak ám a dolgok, mint hiszitek! Ha belül megerősödtetek annyira, hogy kívül már nincs szükségetek összetartó gátakra és állványokra, már nem kapaszkodnátok szívetek szerint ezekbe a korlátokba, akkor azok bedőlnek és átmenetileg úrrá lehet rajtatok a pánik.
Csakhogy ez elősegíti a belső egyensúly megtalálását és a belső tartás, a belső oltalmazás kialakulását, amit ti magatok adtok saját magatoknak, ergo, kívülről nem függtök már senkitől! Értjük egymást, kedveseim? Ez nagyon fontos információ, és fontos, hogy megértsétek, átlássátok minden bedőlés OKÁT és életetekre alkalmazni tudjátok az általam elmondottakat.
A 2010-es év elhozza a váltást több szinten egyéni és társadalmi szinteken egyaránt. Ha megfogjátok a biztos kezet, ami belülről ered és onnan is meríti erejét, akkor képesek lesztek felülemelkedni a dimenzióváltással járó átmeneti káosz és pánik forgatagán, kedveseim. Ha kívül kerestek menedéket, akkor legyetek biztosak abban, hogy a cél a talpra állásotok és nem egy újabb korlát keresése, amibe belekapaszkodhattok. Konkrétabban: bízzatok a belső hangban, ami elvezérel a megfelelő emberhez, a megfelelő helyzetekhez, amik vagy akik segítséget nyújtanak, de ne várjatok külső segítséget, hanem magatokból kiindulva nézzétek meg, kihez tudnátok átmenetileg fordulni ÚTMUTATÁS céljából, ha szükségét érzitek. De ne várjátok, hogy kívülről jöjjön a válasz és ne várjátok, hogy mások megsegítsenek benneteket, mert nem fognak tudni már rajtatok segíteni. Itt már csak és kizárólag az egyéni megoldás létezik, mert az Új Világ teljes egészében az egyén hatalmának felvállalásáról szól, ezért az Új Világ felé hajózva régi energiás segítséget (ergo, hogy átvállalják helyettetek a megoldást) már ne fogadjatok el és ne is keressetek.
Ez már az új időszámítás kezdete és ütött az óra azoknak, akik még mindig erővel a régit próbálják aláállványozni és fenntartani. Nem lehetséges. Megértettük az üzenetemet? Sikerült összekapcsolni azt a saját életetekkel? Semmit nem ér a görcsös olvasás, ha nem alkalmazzátok a tanultakat és nem választjátok el magatokat a régi mintáktól és a rágódásaitoktól! Menjetek, nézzétek meg, kik tudnak már bízni annyira, hogy nem kapaszkodnak a korlátaikba? Nézzétek meg, honnan merítenek bizalmat az Új Útra vonatkozóan, ha még nem meritek teljesen önmagatokba helyezni ezt a bizalom érzetet! De nagyon fontos, hogy ha kívül keresitek azt, ami belőletek kiváltja és megerősíti ezt a bizalom érzést, akkor csak és kizárólag magatokból induljatok ki, tehát azt nézzétek meg, hogy számotokra mi hat „erősítőleg”, mi az, ami megalapozza ezt a bizalmat, ha például ilyen embereket kerestek vagy talán az, ha híreket néztek? Mit kerestek pontosan? Hogyan tudnátok jobban bízni az Új Világban, milyen bizonyítékra van szükségetek?
És ha eldöntöttétek, hogy bízni szeretnétek, akkor keressetek jeleket és keressetek visszaigazolást arról, hogy ez lehetséges és ez valóban megtörténik. Amikor már meggyőződtetek erről, akkor könnyen meg fogjátok tudni fogni önmagatok kezét és elindultok saját utatokon, most már nem a széllel szemben, hanem a megfelelő szélirányba állítva magatokat.
Ez az üzenetem és a tanácsom nektek a 2010-es évre vonatkozóan, legyetek bátrak és ne késlekedjetek kivenni az irányítást azok kezéből, akik még benne akarnak tartani benneteket az állóvízben. Ezt pedig az útmutatásom alapján már valóban meg is tudjátok lépni. Bízzatok a jövő évben, kedveseim, már nincs sok hátra és eldől a földi színtéren is, hogy marad-e a régi vagy átveszi-e a helyét az új. Ti már tudjátok a választ. Döntsetek bátran és döntsetek szívetek szerint.
Áldásom rátok!
Szerető barátotok, társatok:
Mihály Arkangyal
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése