Borzasztóan izgalmas, lebilincselő téma a lélek halhatatlansága. Ősidők óta vonzódik az ember, ehhez a kérdéskörhöz. Van lelkünk? Miért és hogyan halunk meg? Mi lesz a halál után? Elenyészik tudatunk a semmiben, vagy átlépünk egy magasabb rendű szintre? Mi értelme van az életnek, ha egyszer úgy is megszűnik a létünk?
A reinkarnáció talán választ adhat ezekre a nagy kérdésekre. A reinkarnáció tana a következőket mondja: ismétlődik a halál és az élet folyamata, amely során a lélek egyik testből a másikba vándorol. A lélek örök, viszont a test múlandó.
De álljunk meg egy pillanatra. Biológiailag nagyon hasonlítunk egymásra, de minden ember más-más személyiséggel rendelkezik De mi is a lélek? És egyáltalán, a lélek vagy az elme a lényeg?
A lélek az, ami meghatározza személyiségünket? Ami kialakítja attitűdjeinket? Ami igazán összekapcsol és elválaszt a többi embertől? Vagy elme, aminek a segítségével döntéseket hozunk, ami feldolgozza a beáramló információkat? El lehet választani egyáltalán a lelket és az elmét egymástól?
És egyáltalán mi döntünk? Meghatározzuk sorsunkat, vagy már rég meghoztuk a döntéseket, és most azért vagyunk itt, hogy megértsük azoknak mikéntjét? Ok és okozat – a karma ezekre a kérdésekre ad választ.
Szerintük nincsen véletlen! Az egész élet a születés pillanatától függ, Bár jogos a kérdés, hogyha „véletlenül" egy-két órával később születtünk volna, egészen máshogy alakult volna az életünk? A karma szerint a születés nem lehet véletlen, bizonyos előző életből hozott tartalmak, határozzák meg. Az előző élet nem megoldott és fel nem oldott problémái vezetnek az inkarnációhoz, vagyis az újraszületéshez. Amit az egyik életben nem valósítunk meg, azt majd a következőbe magunkkal visszük.
De az élet, és a reinkarnáció az éremnek csak az egyik oldala. Az emberek szeretnék tudni, azt is mi várja őket a halál után. Ha a túlvilág leírását akarjuk, akkor olyan emberekre kell hagyatkoznunk, akik már ebben az életükben képesek arra, hogy betekintsenek múltjukba – vagy legalábbis ezt állítják. A reinkarnáció elmélete szerint például alvás közben az asztráltest nagyon eltávolodhat a fizikai testtől, de a kapcsolat mindvégig megmarad az úgynevezett asztrálszalag segítségével. A halál mindössze annyiban tér el az alvástól, hogy ebben az esetben az asztrálszalag is leválik a testtől, és így a két test között minden összeköttetés megszakad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése